Pénzügyminiszter bináris lehetőség

Publicisztika A magyarországi tüntetések pár órás megmozdulások erejéig állnak össze. Ezek, miután a résztvevők kiélvezkedték magukat az életüket uraló absztrakt hatalom megszemélyesítésén és parodizálásán, azaz a pokolba küldtek minél több politikust, többnyire bágyadtan feloszlanak.

A Franciaországban ennél produktívabb logika alapján szerveződő Nuit debout nagyjából: Éjszaka talpon lassan két hónapja tart. Ajánlom A Nuit debout kb. A Nuit debout I. A legelső problémát az okozza, hogy a párizsi lyoni, marseille-i, brüsszeli, stb.

Navigációs menü

A Place de République-en ahol a Nuit debout március e óta folyamatosan történik nincsenek kifeszítve és megrongálva politikus-portrék; nem találkozni Hollande, le Pen, Sarkozy, Juncker és mások lemondását sürgető, a népi humort megcsillogtató frázisokkal; senkinek eszébe sem jutna skandálni, hogy XY takarodj Nem könnyíti meg az értelmezést az sem, hogy a párizsiak minden második-harmadik este komoly összecsapásokat provokálnak a rendőrökkel.

Mindennapossá vált, hogy tucatnyi ember megsérül, hogy Párizs belvárosában autókat gyújtogatnak, hogy rendőr és tüntető közelharcot vív néhány weboldal jótanácsokkal pénzügyminiszter bináris lehetőség el a tüntetőket az utcai, fegyvertelen közelharc mikéntjérőlhogy a párizsi éjszakában könnygáz terjeng [1].

A rendőrökkel agresszív utcai harcot vívó, többnyire középosztálybeli fiatalok látványa meglehetősen szokatlan a kelet-európai szemnek.

A Hogy a mainstream magyar sajtó interpretációs akadályokba ütközik a szélsőbaloldali rendszerkritika pénzügyminiszter bináris lehetőség való találkozáskor, nem újdonság. Miféle esemény lenne az, amit a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet kimerítően be tudna mutatni? És ezek csak a Magyarországon is hírértékre szert tevő, az utóbbi években lezajlott mozgalmak.

A République-en minden este workshop-szerű műhelymunkák, szónokok kérdésfelvetései mentén kollektív párbeszédek, az előző napi események — utcai harcok, kormányzati kommünikék, a szakszervezetek csatlakozási nyilatkozatai — mérlegelése zajlik. Nem csupán az effektív ellenállásról esik szó. A tér a sikeresebb estéken megtelik önszerveződő, témák szerint elkülönülő standokkal, ahol olyan kérdésekről disputálnak vendégelőadókkal a tiltakozók, mint a szakszervezetekkel való szövetkezés lehetőségei, az elmúlt években történt spanyol, görög, tunéziai, líbiai, egyiptomi Mivel nem előre meghatározott, hogy a Nuit debout főnök bináris opciók mutatója és mit akar, a mozgalom spontán döntéseket hoz azt illetően, hogy ki csatlakozhat hozzá.

Mindezidáig mindennemű faji, vallási vagy pénzügyminiszter bináris lehetőség kirekesztéstől megtartóztatta magát. Nincs központja, nincs vezetője, nincs hierarchiája. Nincs arca. A Nuit debout az estéről estére megtelő, majd a hatósági tilalom miatt éjjelre kiürülő tér.

Bármennyire is vészjósló, hogy szubsztanciálisan meghatározhatatatlan és szerkezetileg tagolatlan, valamint hogy a léte kizárólag attól függ, hogy adott este hányan és milyen állapotban hajlandóak kifáradni a République-re — vészjósló, mert semmiféle garanciát nem ad arra vonatkozóan, hogy akárcsak a következő este létrejön-e —, bármennyire is véletlenszerű és efemer tehát a léte, mindez csak annál inkább növeli a politikai potenciálját és a társadalmi felhajtóerejét.

A francia tiltakozók felháborodását ugyan az El-Komhri munkatörvény-javaslat váltotta ki [4]de a tiltakozásuk, mint említettük, nem egyszerűen a politikai elit ellen irányul. A Nuit debout tisztában van azzal, hogy a politikai elit nem több, mint az aktuálisan létező társadalmi berendezkedés igen gyengén polarizált — egymástól a valódi programot tekintve lényegében megkülönböztethetetlen —, a tőkés rendszer tulajdonképpeni hatalomgyakorlásának az elfedésére szolgáló mezője.

Párizsban senkinek eszébe sem jutna azt képzelni, hogy valóban Hollande és tsai. Aminek egyébként szerencsés mellékterméke, hogy, úgy tűnik, a Transzatlanti Kereskedelmi Szerződést nem fogja ellenjegyezni a francia parlament. Hollande és párttársai eljárása ezt a hagyományt veszi semmibe. De ez ti. A Nuit debout nem párt- mégcsak nem pénzügyminiszter bináris lehetőség állam- hanem kapitalizmusellenes megmozdulássorozat. Mint minden baloldali mozgalom, a tiltakozásra okot adó lokális jelenségeket megszorítások, leépítések, törvény-szigorítások a későkapitalizmus globális értelmezési keretében igyekszik végiggondolni, s a cselekvés lehetőségeit is ehhez szabja.

A globális magyarázóelv egyszerre követeli meg a történeti szituálást annak belátását, hogy a parlamenti választások ciklikussága csupán látszat, azazhogy a tulajdonképpeni politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok csak kisebb részben köthetőek a parlamenti pártok pénzügyminiszter bináris lehetőség kerüléséhez és szólít fel országokon átívelő szövetkezésre ha a problémák eredője a globális tőkés rend, semmi értelme a tiltakozást a lokális problémákra szűkíteni.

A Nuit debout jelentősége abban áll, hogy a — neoliberális catchword-del — poszt-ideologikus, utáni időszakban hatékonyan teremt performatíve, vagyis a cselekvés által mozgalmi praxist. Ellenőrző társadalom és kapitalista realizmus IV. Hogy megértsük a Nuit debout elsőre naiv és reflektálatlan lelkesedését a készen kapott kommunikációs és politikai sémák totális tagadása iránt, meg kell vizsgálni azt a látszatot, amelynek alakjában a hatalom a későkapitalizmusban megjelenik. Ki vagy mi cselekszik a hatalomként megnyilvánuló hatalomban?

Mit csinál a hatalom, miért felel, mire használja az erejét? A későkapitalizmusbeli tőke természetesen él nagyon is konkrét hatalomgyakorlási eszközökkel, jóllehet ez a hatalomgyakorlás nem a fizikai fegyelmezés némiképp absztrahált, valamiféle Nagy Testvér-szerű, állandó megfigyelés mintájára képzelendő el.

Foucault rámutat a Felügyelet és büntetésben, hogy a tizennyolcadik-tizenkilencedik századi, Bentham előterjesztette börtönreform az ún. Panoptikum-rendszer, ami abból állt, hogy magas őrtornyot helyeztek a börtön gangjára, ahonnan belátható az asztrosznális bináris opciók cella, de egyik cellából sem pénzügyminiszter bináris lehetőség rálátni magára az őrtoronyra célja nem az volt, hogy valóban megfigyeljék az összes rabot, hanem az, hogy a rabok azt gondolják, bármikor megfigyelhetik őket.

A Panoptikum akkor működik hatékonyan, ha nem is kell belehelyezni senkit — akkor tehát, amikor az összes rab interiorizálta a megfigyelést, amikor mindannyian úgy viselkednek, mintha lenne valaki, aki figyel. Üres Panoptikum ellen nevetséges tiltakozni. A Panoptikumként felfogott hatalom morális kódok alapján fegyelmezi a renitenst, bünteti a deviánst, óvja a társadalmi rendet és a kohéziót.

Tartalomjegyzék

A későkapitalizmusbeli társadalmi berendezkedést, Gilles Deleuze kifejezésével, helyesebb ellenőrző társadalomnak [sociétés de contrôle] neveznünk. A rendkívül erősen bürokratizált, a termelési hatékonyságra való fókuszt univerzalizáló jelenkorban nincs szükség a megfigyelés és a megfigyeltség illúziójára.

A társadalmak kohéziójáért a pénzügyminiszter bináris lehetőség vallott morális és kulturális kódok szétoszlását követően a termelés kollektív összjátéka, a nemzetgazdasági sikeresség felel. Légy hatékony termelő és szapora fogyasztó — erre az összefüggő, kategorikus és univerzális frázisra szűkül a társadalom az egyén felé intézett imperatívusza. Azt pedig, aki nem elég hatékony termelő és nem elég szapora fogyasztó, a szolidaritásnak semmiféle morális vagy kulturális védőhálója nem menti meg a semmibe zuhanástól.

A hatékony termelés fenntartása érdekében mindenki önmagát tartja figyelemmel. Pályázatokban és hivatali űrlapokon értékeli a saját munkáját. Versenyképes tudást igyekszik szerezni, s ha felismeri, hogy tudása elavult, átképzi magát. A folyamatos ön-ellenőrzés parancsának az egyetlen célja, hogy önmagunk számára megmagyarázzuk, racionalizáljuk a tevékenységünket a termelést. Aki pedig folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy önmagát értékeli, a hasznosság kritériumát tökéletesen univerzalizálja.

Minden létező tevékenységet reflexszerűen a rubrikák kritériumain keresztül szemlél és osztályoz. A társadalmi elégedetlenség kordában tartásának a leghatékonyabb módja, hogy totálisan delegitimizálják mindazokat a társadalmi praxisokat, amelyek alternatívaként léphetnének fel a kapitalizmussal vagy a parlamentáris demokráciával szemben — amik tehát hátráltatnák a termelést és akadályoznák a fogyasztást.

Rigorózus jelnyelve van, hogy mi számít hasznosnak és legitimnek, hogy mi éri meg a beléfektetett időt, hogy mivel érdemes foglalkozni. A későkapitalista társadalom biztonság alatt a biztonságosan fenntartható termelés és fogyasztás interrelációs fogalmait érti.

KPMG Personalization

A legszörnyűbb csapás, ami az ellenőrző társadalmat érheti, hogy összeomlik a piac, hogy megtorpan a pénzügyminiszter bináris lehetőség fejlődés, hogy kivonul a nemzetközi tőke, hogy a fogyasztói hatékonyság csökken. Az ellenőrző társadalom szuverénjének nem a morális rend fenntartása, hanem a biztonságos termelés és fogyasztás kereteinek az előállítása a feladata. A biztonság fogalma a virtuális árukészlet ugyanolyan szereplőjévé válik, mint bármi más. A biztonság képzete, vagyis a megnyugvás a megfigyeléstechnikák elleni kifinomult védekezésformák között születik meg, és fordítva: minden virtuális és organikus létező attól sebezhető, hogy nem gondolja el elég összetetten kényszeresen megfigyelhetőségének rejtett okait.

Vagyis miközben az identitás az önvédelemnek álcázott munkaetika és a termelői hatékonyság képében jelenik meg, a biztonság az ellenállás paródiájává válik megannyiszor kisszerűségében színpadra állítva hogyan lehet pénzt keresni pif ekbe történő befektetéssel, mígnem a tagadás tökéletesen el nem veszíti minden felforgató potenciálját. A biztonságos levelező rendszerek, vírusölő programok legalapvetőbb ontológiai hozadéka az efemeritás: a biztonság vágya soha sem kielégíthető.

A biztonság mint áru azonban összeférhetetlen a fogyasztás kontinuitásán alapuló áru logikájával: minél tökéletesebb egy védelmi rendszer, annál kelendőbb, amitől viszont egyre nagyobb felületen válik kitetté a hackerek támadásainak.

Ezért, hogy a jelenkori politikai hatalomgyakorlót szuverént és az absztrakt tőkét, valamint a biztonság termelőjét, haszonélvezőjét és kárvallottját igen nehéz megkülönböztetni — az ellenőrző társadalom tagjai egymásra vannak utalva, egymást tartják sakkban. Hangsúlyozzuk: a Nuit debout a kapitalizmust mint logikát, nem pedig mint hatalomgyakorló figurák összességét opponálja.

Nincsenek kapitalista urak, nincsenek kizsákmányoló figurák. Nem kijelölhető, hogy kik a kapitalizmus haszonélvezői, mert mindannyiunk vágya, szelleme, képzelete bele van kötve a kapitalizmusba.

A kapitalizmus, Kanttal szólva, transzcendentális logika. A munka emancipációja mindenekelőtt az idő, a szabadidő, a termelés szempontjából haszontalan órák feletti uralom visszanyerésével jöhetne létre, amelyek ellenőrzése mikor és hogyan kapcsolódsz ki?

A kisiparos politikai milyen módon lehet gyorsan pénzt keresni a munkán túl birtokolható idő minimalizálása által megy vége, a munkás nem szól bele a közügyekbe, nem ír verset [9]nem csupán az oktatási egyenlőtlenségekből adódóan, de azért sem, mert egyszerűen nincsen rá ideje, fel sem merül, hogy ilyesmivel töltse megmaradó órái egy részét.

A későkapitalizmus szubjektuma napi 24 órás szolgálatban áll, teljes készültségben [10]bármelyik napszakban termelni és fogyasztania kell, hasznossá tennie magát, termékké és pénzügyminiszter bináris lehetőség alakítani a lehető legkisebb időegységet.

Az örök nappal, a fáradhatatlan napszámos vágyképe, a megszakítatlan és megszakíthatatlan munka fénye besugároz mindehová.

Mi más volna a passzivitás, mint a totális elfoglaltsággá lett munka? Aktívnak lenni ebben az értelemben azt jelenti, hogy kilépünk az áru felkínálta érték- és vágyrendszer szüntelen reprodukciójából. Ekképp a Place de République-on megvalósult időtöltések a munka, a hasznosság, a termelés és a munka bonyolult viszonyait értelmezik újra.

A vebleni dologtalan osztály, melynek elfoglaltságaiba a termelés szempontjából lényegtelen aktivitásokon sport, művészet, vallás túl a pénzügyi intézményrendszer irányítása is beletartozik, a kapitalista értékdialektikában a tiszta fogyasztás pólusán helyezkedik el.

Ennek véglete az adományozás, ami bizonyos szempontból bezárja a kört: a jótékonykodók visszalépnek a termelésbe, ezúttal a szimbolikus tőkefelhalmozás szintjén. Marxi alapbelátás, hogy a szabadidő fenyegető rémét semmittevés a fogyasztás domesztikálja. Mindezekkel együtt, az emberi cselekvésformák későkapitalista felosztásával szemben, a vebleni kritika aktualizálása minden pénzügyminiszter bináris lehetőség kevésbé egy össztársadalmi hasznosság munkaetikája, mint a szimbolikus tőkésítést, a munkaformák fetisizáló értékhierarchiáját felforgató, és újraelosztásukat szorgalmazó kritikai elmélet felől képzelhető el.

Az új média, vagyis — amint Robert Kurz nevezi — a harmadik ipari forradalom mikro-elektronikai forradalom tovább árnyalja a fenti képet. A mikro-elektronikai forradalom, miközben elmélyítette a tőke logikájának értékpolarizáló ellentmondásait, fokozatosan aláásta az osztályharcon alapuló marxi elmélet valóságvonatkozásait. A másodlagos szektor, a feldolgozó ipar fenntartása és reprodukciója többé nem egy valós termelés értéktöbbletéből származik, hanem egy jövőbeli értéktöbblet szimulálásából.

Egyfelől a másodlagos szektorok folyamatos tágulásának bináris opciók 2021 tanúi, másfelől viszont az informatika fokozatosan csökkenti az ipari termelés tőkeelőállító kapacitását.

A hanyatló folyamatot, melyet a szekunder szektor kiárusítása csak elmélyít, Kurz a társadalom tőke általi deszocializációjának nevezi, amennyiben a társadalmi relációk felaprózódásához vezet. Amíg a korakapitalizmus gazdasági kontextusában a termelés logikája a korlátozott értékes, ritka nyersanyagokból maximalizálható anyagi javak elérését tűzte ki célul, vagyis a korlátozott anyagi formák véges áruformák találkoztak egy lényegében kielégíthetetlen felvevőpiaccal, a későkapitalizmusban a dolog épp fordítva áll: az érték és a ritkaság a termelés pólusától a recepció pólusába tolódott.

A legértékesebb és legritkább nyersanyag a fogyasztó figyelme, melynek pénzügyminiszter bináris lehetőség tényéért a legkülönbözőbb áruk versengenek. A fétis-funkció jelenkori absztrakciós végpontján nem egyszerűen az érték további misztifikálódása áll, hanem az áru állandó mozgása.

Ha az emberi figyelem válik pénzügyminiszter bináris lehetőség tulajdonképpeni értékké, akkor vajon az általa kitüntetett egykori áru maga lesz a későkapitalizmus szubjektuma? Nem a marxi proletár klasszikus fogalmának visszatérésének vagyunk tanúi, aki egyszerre szubjektuma és tárgya is a kizsákmányoló rendszernek?

Ha csupán az árubőség exponenciális növekedését nézzük, logikus következmény volna, ha a közeljövőben az áruk fogyasztásáért és vásárlásáért fizetnének nekünk [16]. A későkapitalizmus kivételezett szubjektumának legbensőbb félelme nem az elégtelen anyagi források miatt kielégíthetetlen vágyakhoz kötődik, pénzügyminiszter bináris lehetőség nem is a nincstelen tömegek és bevándorlók követeléseihez, hanem ahhoz a józan ésszel beláthatatlan és fenyegető eshetőséghez, hogy eljöhet az a pillanat, amikor már nem akarnak eladni neki semmit.

Az ellenőrző társadalom arra szólít fel, hogy csakis olyasmivel foglalkozzunk, ami kiállja az ellenőrzés saját magunk által végzett próbáját. Az ellenőrző társadalom lényege az önmegfigyelés és a derűs önalávetés, a cinizmus; olyan, hiperbürokratizált társadalmi berendezkedésről van szó, amely mindazt a kritikai potenciált — jelentkezzen utópisztikus gondolkodásként vagy konkrét kapitalizmus-kritikaként —, ami alternatívát állítana a kapitalizmusnak, azonnal debilizál, elfojt, nevetségessé tesz.

Mi a visszapattanás a bináris opciókban. Fej vagy írás

A kapitalizmus magába építette a saját kritikáját: a hollywoodi akciófilmek összeesküvői mágnások, bankárok, brókerek és üzletemberek — a filmbéli elkárhozásuk az a minimális elégtétel, az a minimális libidinális szelep, amitől éppúgy megkönnyebbülünk, mint Hofi Géza nyomorúságos kabaréitól, hogy aztán nyugtázzuk magunkban, ez is csak fikcióként lehetséges.

A trükk — pénzügyminiszter bináris lehetőség hollywoodi filmek és Hofi esetében egyaránt —, egy instabil, frontálisan sohasem rajtakapható, hol a megszemélyesítéssel, hol az elszemélytelenítéssel operáló észjárásban áll: 1.

Az ellenőrző társadalom leglényege, hogy megszabja, mi az a gondolat, mi az a műalkotás, mi az a társadalmi praxis, mi az az etika, mi az az életritmus, mi az az életpálya-modell, mi az az előrelátás, mi az az életcél, mi az a szerelem és így továbbami racionális, hasznos, pénzügyminiszter bináris lehetőség, értelmes, s drasztikusan delegitimál mindent, ami kívül esik a termelés hatékonyságán. A középkorú munkás elfogadja, hogy a tudása pénzügyminiszter bináris lehetőség versenyképes".

A fiatal munkavállaló elfogadja, hogy csupán néhány hónapra kap, megalázó fizetésért, munkát, hogy aztán szó nélkül elbocsássák. A bevándorló nehezebben fogadja el, hogy azonnal számba veszik, táborba zárják, nyelvórákra iratják be stb. Az ellenőrző társadalom nem csupán a kapitalista szubjektum idejének és figyelmének, a termelés biztonságos fenntartása érdekében való, megkötésével, hanem az általános kommodifikálás áruvá alakítás konstans és absztrakt gyakorlatával — tehát a fogyasztás tárgyának az univerzalizálásával — is blokkolja az esemény létrehozásának a lehetőségét.

Legyen szó politikáról, művészetről, szerelemről, közösségről vagy szubjektumról, az érték kapitalista diskurzusában minden jelölővé, ezáltal pedig áruvá válhat és válik pénzügyminiszter bináris lehetőség. A kapitalizmus mindent, ami csak megjelenik, áruvá tesz. Ezáltal normalizálja a vágyainkat. A fétis totalizálómindent az érték szociális reprodukciója alá rendelő észjárásában csak az létezik, ami előállítható és beárazható, ami szabadon adható-vehető, ami hasznos vagy hasznot hoz.

A beárazást a piac misztikus, etalon-viszonyrendszere végzi el; a pénz közvetítésében látjuk értékesnek vagy értéktelennek mindazt, ami megjelenik. Csak annak van értéke, ami be van árazva.

1. FRM Hírlevél - Június - KPMG Magyarország
2. Bináris opciók nincs jutalék
3. Szerkesztővita:Bináris/Archív/ – Wikipédia
4. Bináris opciókat tanítani

Csak az számít valóság os nak, ami elérhető. Ebből a szempontból tekinthető naivnak az Oscar-gála idején a hollywoodi gender- és etnikai alapú kizsákmányolás és alulreprezentálás ellen indult tiltakozási hullám.

Ez a tiltakozás nem hordta magában a tulajdonképpeni politikai eseménnyé alakulás lehetőségét. Hogy a női és fekete filmszínészek nagyságrendekkel kevesebbet keresnek, hogy lényegesen ritkábban kapnak nagyobb szerepeket, valamint hogy csak elvétve kerülnek vezető pozíciókba rendező, operatőr, producertermészetesen rendkívül fontos kérdés, és eszünk ágában sincs vitatni a nyilvánosságban való tematizálásuk a fontosságát. Ugyanakkor pénzügyminiszter bináris lehetőség kell ene — ahogy többek pénzügyminiszter bináris lehetőség Roswitha Scholz újra meg újra rámutat ld.

Hollywood — a globális kulturális termelés egyik legdominánsabb központja — kritikájához nem elég azt követelnünk, hogy nagyobb mértékben kommodifikálják tegyék vezető filmszerepekbe, állítsák be szimpatikusabbaknak a kisebbségeket. Maga Hollywood ugyanis sosem lesz képes olyan narratívákat termelni, amelyek sikerrel opponálnák magát a diszkrimináló logikát, vagyis az embereket hatékony termelőkre férfiak és a hatékony termelőket hatékonyan regenerálókra nőknetán becsületes munkásokra fehérek és megbízhatatlan munkásokra feketék, latinók, cigányok stb.

Egyszerűen azért, mert maga Hollywood nemcsakhogy vezérszerepet játszik a kapitalizmus kulturális reprezentálásában vonzóvá tételébenhanem egyben az egyik legjövedelmezőbb szórakoztatói iparág centruma.

Internetes jövedelem globusz

Az önmaguk intenzívebb kommodifikálásáért, jobban megfizetett kizsákmányolásáért küzdők a tőkés termelés alaplogikáján belül akarnak enyhíteni olyasmin, aminek kiiktathatatlan sajátossága, hogy állandóan egyenlőtlenséget termel újra.

Hollywoodi feketék vagy nők színész- vagy rendezősztárként való áruvá tétele vajmi keveset fog segíteni a diszkrimináció és az eltárgyiasítás megszüntetésében. Nem azért, mert a szimbolikus harcok nem érnek semmit. A tőke számára kifejezetten előnyös, ha néhány figura kommodifikálásával sikerül kisebbségként rögzítenie a kisebbségeket, s átvállalni tőlük a divatként beállított életvitelük kellékeinek az előállítását — ugyanis abban bízik joggalhogy a csoportidentitás exkluzivitására építve csak annál hatékonyabban tudja majd becsatlakoztatni őket is a fogyasztás spektákulumába.

Más kérdés, hogy jelentős társadalmi feszültségeket és nehezen kezelhető mentális problémákat okoz azzal, hogy felkorbácsolja a fogyaszthatnékot olyanokban, akiknek nem tud munkát adni. Aminek nem kis szerepe van a városi bűnözés intenzifikálásában: ha beleverik a fejedbe, hogy pénzügyminiszter bináris lehetőség azáltal lehetsz teljes értékű tagja a mikro-társadalmadnak, hogy szert teszel a megfelelő, hónapról hónapra szaporodó tárgyakra, a morális tiltások meglehetősen leértékelődnek.

A kapitalista realizmus ideologikus mivolta éppen az önkritikátlan, magabiztos józanságba vetett hitben leplezhető le. Az ideológia a világhoz való spontán viszonyunk.

Ezért állítható, hogy minden élvezetünk is a világhoz való ideologikus, Lacan fogalmával: imaginárius viszonyunkból fakad. Ezeket a berögződéseket a média, a pop kultúra és a hétköznapi fecsegés terjeszti. Az ebből fakadó végkövetkeztetések, miszerint a kapitalizmus lenne az egyetlen elgondolható és ésszerű termelési mód mert ebben a berendezkedésben mindenki kiélheti az önös pénzügyminiszter bináris lehetőség mellette a parlamentáris demokrácia az egyetlen politikai berendezkedés funkciója a termelés-fogyasztás zökkenőmentességének a fentebb leírt biztosítása ; hogy ami van, megváltoztathatatlan, mert az ember eredendően, ösztönösen kapitalista, s hogy minden alternatíva totalitárius, rabszolgaságot, holokausztot és zsarnokságot okoz, ennélfogva csak rosszabb lehet: a politikai pénzügyminiszter bináris lehetőség nem is annyira rejtett a fennálló konzerválását célzó előítélete.

A gazdasági érdek mindenhatóságát mantrázó, józan kapitalistákkal semmivel sem pénzügyminiszter bináris lehetőség fárasztó vitatkozni, mint militáns ateistákkal, bigott katolikusokkal, fröcsögő nácikkal, elvakult dzsihádistákkal vagy hardcore kommunistákkal.

A kapitalizmus ideológiája, mint Deleuze és Guattari rámutat, azért bizonyul jóval hatékonyabbnak, mint a kommunizmusé, mert nem a hitre, hanem a vágyra épít. Ezek közül a legismertebb a fogyasztás növekedéséhez kötődik. A munkás függőségi viszonyát megújító és fenntartó összetevők közül minden bizonnyal a piaci elidegenedés és az ehhez kapcsolódó sajátlagos affektusok számítanak az egyik legerősebbnek. Bár egy rendkívül szűk rétegre korlátozódik, felhasználásuk szempontjából a piaci áruk burjánzása a vágy határtalan megsokszorozódását kínálja.